Sting tegnap azt mondta a Papp László Budapest Sportarénában: szerinte csak kétféle szerelmes dal létezik. Az "én szeretlek és te is szeretsz" típusú, kicsit unalmas, és az "én szeretlek, de te valaki mást szeretsz", ami már érdekesebb.

A közel hatvanéves énekesnek természetesen igaza van, a Symphonicity turné keretében adott budapesti koncertnek azonban nem ez, hanem egy régi, szinte közhelyszámba meno megállapítás a fo tanulsága. Eszerint kétféle zene van, jó és rossz, a mufajok pedig nem számítanak.

A Symphonicities lemez elkészítése után indult turnén Stinggel régi harcostársai mellett a London Royal Philharmonic Orchestra áll színpadra estérol estére Steven Mercurio vezényletével. A budapesti koncerten a komoly- és könnyuzene nekik köszönhetoen nem eggyé olvadt, hanem már az elso pillanattól teljesen organikusan hangzott (bár a nyitó dal, az 'If I Ever Lose My Faith In You' hangosítása némi kivetnivalót hagyott maga után - szerencsére a második dalra minden rendbe jött, onnantól kezdve pedig kifogástalan volt a hangzás mindkét részben és a ráadások ideje alatt is).

Ez kevés lett volna azonban akkor, ha nem látszik minden egyes résztvevon, mennyire élvezi minden egyes dal minden egyes hangját. Nemcsak Sting énekelte és élte bele magát az összes érzésbe, hangulatba, pillanatba, de a szimfonikus zenekar tagjai is elengedték magukat. Ugrabugráló karmester, kalapot dobáló vonósok, helyükrol felszökkeno fúvósok egyaránt voltak a színpadon, ha azt épp úgy kívánta meg a helyzet.

Sting teljesítménye mellett vokalistájának, Jo Lawrynak hangját is mindenképp ki kell emelnünk - épp olyan méltó duettpartnere volt az énekesnek, mint amilyen kiválóan kísérte hangját a dalok javában. Azok közt pedig mindenki megtalálta kedvencét - bár a 'Desert Rose'-ra, a police-os 'Every Breath You Take'-re vagy a 'Fragile'-ra csak a ráadásban került sor, volt addig is 'Englishman In New York', 'Shape of My Heart' vagy 'Moon Over Bourbon Street'. A szimfonikus hangszerelések, melyeket az énekes Steven Mercurióval készített, meglepetéseket is tartogattak a hallgató számára.

Az már kevésbé volt meglepetés, hogy minden profi volt: a két oldalsó kivetíto mellett a színpad fölött három aktív kivetíto mozgott, kevés eszközzel igazi látványt elérve. A két részre osztott koncert a húszperces szünettel együtt közel három órás volt, állandó színvonalon, szüntelenül szórakoztatva, megérintve, megénekeltetve a közönséget, meglepetéstánccal és a 'Desert Rose'-ra csíporázással, sot, szájharmonikázó és gitározó Stinggel kiegészítve. Legnagyobb koncertélményeim sorába lépett a tegnap este, egyszeruen minden szempontból tökéletes volt az a száznyolcvan perc, melyet Sting közönségének ajándékozott. Bravó.

© Metropol